| Volt idő, amikor a monitor szó egyet jelentett a CRT (cathode-ray tube - katód sugárcsöves) technológiával készült monitorokkal. Ezek a készülékek mind a mai napig fejlesztés alatt állnak és számos alkalmazási területen nélkülözhetetlenek. Sajnos a működésükből fakadóan a kép képzésekor sugárzó elemi részecskék távoznak az elektronágyúkból, amik közvetlen a szemünkbe jutnak. Napi több órányi számítógépezés eléggé tönkreteheti a szemünket, akármilyen jó CRT monitorunk van.
Elkeserednünk nem kell, a lényegesen „egészségesebb” megoldás fejlesztése már jó pár éve elkezdődött. A folyadékkristályos kijelzők (LCD - liquid crhystal display) kibocsátott sugárzása gyakorlatilag semmi, és e mellett igazán energiatakarékosak és nagyon kis helyen is elférnek. Az LCD monitorokon belül is megkülönböztetünk számos technológiát, amelyek közül a manapság legfejlettebb és legdivatosabb a TFT (Thin Film Transistor - vékony film tranzisztor) elv alapján gyártott monitorok. Mára már ezen monitorok árai is elérték a megfizethető szintet, ezért itt az ideje jobban megismerkedni velük.
A technológia
Először is ejtsünk szót a fényről, amint az köztudott, a fénynek vannak hullám tulajdonságai is, ezért többek között elektromágneses hullámnak is tekinthető. A fény a térben hullámként terjed, azaz, ha vesszük a tér három irányát (x, y, z népszerűen a matematikában), akkor ezek közül az egyik irányba halad (terjed) a másik két irányban pedig hullámzik (azaz hullámozhat, de nem kötelező). A fényt különféle szűrőkön átvezetve le lehet bontani egy-egy színkomponensre, azaz a fehér fényből például ki lehet nyerni a zöld összetevőt (a fehér fény az összes színt tartalmazza).
A folyadékkristály sem egy megmagyarázhatatlan csoda-anyag, hosszúkás alakú óriásmolekulákból áll, amely alapesetben átlátszó. A molekulák rétegesen helyezkednek el egymás felett, így alkotva meg a „kristályszerkezetet”. Ezek a részecskék alapvetően rendezetlenek (polarizálatlanok), így a polarizálatlan fény könnyedén átjut közöttük. Viszont ezeket a molekulákat külső elektromos tér hatására el lehet forgatni, azaz rendbe lehet állítani (vagyis polarizálni lehet). Így elérhető az, hogy csak a vízszintes vagy éppen csak a függőleges polaritású fény jusson át a szerkezeten.
Van egy speciális anyag (fólia), polarizátornak hívják, amit szintén a különféle irányban hullámzó fény kiszűrésére lehet alkalmazni. Ha egy polarizált folyadék kristály elé helyezünk egy vele merőleges polaritású szűrőt, és az egészet megvilágítjuk hátulról, akkor a szerkezetünkön nem fog áthatolni egyetlen fénysugár sem. (Hiszen a polarizálatlan fényt először a folyadékkristály polarizálja az egyik irányba, viszont az elé helyezett szűrő csak egy másik polaritású fényt enged át.)
Ha a fent említett szerkezetet úgy építjük meg, hogy a háttérvilágítás kellően nagy frekvencián történjen (a villogás ne zavarja a szemünket), és az egyes képpontoknak választott molekulákat külön-külön elektromos térrel vezéreljük és ezek mögé kék, zöld és vörös (RGB) szűrőt is helyezünk, akkor lényegében elkészült a TFT monitorunk.
Jelenleg három TFT technológia létezik (TN+film, IPS és MVA), ezek technológiái leginkább a legsötétebb és legfényesebb képpont képzésében térnek el egymástól, illetve a képernyő láthatósági szögében. Egyik megoldásra sem lehet azt mondani, hogy az a legjobb, ez inkább feladatfüggő. Tehát abban biztosak lehetünk, hogy az a monitor, amit vásárolni szeretnénk a legmegfelelőbb eljárással készült.
Az LCD monitorok technológiájából következően a fekete képpontok megvalósítása nem igazán egyszerű, ugyanis az óriásmolekulákat nem lehet még elég precízen vezérelni, így az LCD monitorokon a fekete sosem lesz olyan „igazán fekete”. Ezért az ilyen kijelzők kontraszt tulajdonságai valamivel rosszabbak a CRT monitorokétól. A CRT monitorok esetében az elektronsugár erőssége határozza meg a fényerőt, a TFT esetében viszont van külön háttérvilágítás, ami lényegesen erősebb lehet a CRT monitoroknál megszokottól.
A TFT szerkezetéből és a molekulák vezérlési pontatlanságaiból adódóan, sajnos jelenleg lényegesen kevesebb (kb. 250.000) színt képesek megjeleníteni a TFT-k, és mivel annyi képponttal készülnek, amennyit maximálisan meg tudnak jeleníteni, ezért az ettől eltérő felbontásokban a kép minősége nem lesz igazán tökéletes. Ezen két ok miatt a grafikai munkákra még mindig szívesebben használnak CRT monitorokat.
Viszont, mivel az LCD kijelzőknél nincs szükség a képcső beépítésére és felfüggesztésére egy kávába, ezért itt a képátmérő megegyezik a látható kép átmérőjével. (Például: egy 17" CRT monitor látható képátmérője kb. akkora, mint egy 15" TFT monitoré.)
Előnyök
A TFT-LCD monitoroknak számos előnye van a hagyományos, katódsugárcsöves megjelenítőkhöz képest. Az első és talán a legfontosabb, a kép. A TFT-k képe mentes a konvergenciahibáktól, a geometriai torzítástól, fényerejük is nagyobb a katódsugárcsöves kijelzőknél.
Ami a fizikai paramétereket illeti, a TFT kijelzők kisebbek, könnyebbek és kevesebbet fogyasztanak, mint egy CRT monitor. E paraméterek eltérése akár többszörös is lehet a TFT javára. Ergonómiai és környezetvédelmi szempontból a TFT minden tekintetben maga mögé utasítja a katódsugárcsöves monitorokat, ugyanis a kép rendkívüli módon kíméli a szemet, nincs káros sugárzás, illetve a készülékek nem tartalmaznak a környezetre ártalmas anyagokat.
...és a hátrányok
Természetesen, nem hallgathatjuk el a lapos kijelzők hátrányos tulajdonságait sem, ezek az alacsonyabb kontrasztarány, a rögzített felbontás, a viszonylag behatárolt nézőszög, illetve a katódsugárcsöves monitoroknál valamivel gyengébb színhűség. Azonban míg a CRT technológia gyakorlatilag évek óta alig-alig lépett egy bizonyos szinten túl, a TFT-k évről évre dolgozzák le hátrányukat, és ha minden ugyanígy folytatódik tovább, hamarosan minden területen és tekintetben vetélytársai lehetnek a jó minőségű katódsugárcsöves kijelzőknek.
Csatlakozzunk!
A PC-s monitoroknál a legelterjedtebb csatlakozó típus a 15 pólusú VGA csatlakozó (DB15), szinte mindegyik TFT monitor is rendelkezi ilyennel, de ez kizárólag a kompatibilitás miatt van így. A fentebb leírt technológiai ismertetésből már nyilván kiderült, hogy a TFT kijelzők teljesen digitális módon jelenítik meg a képet, szemben a CRT monitorokkal. Éppen ezért az elsőként CRT monitoroknál alkalmazott DB15 csatlakozó analóg jelekkel dolgozik, azaz a TFT monitorok ezen csatlakozón keresztüli vezérléséhez szükség van még digitális/analóg és analóg/digitális konvertáló áramkörökre is. Ez kissé megdrágítja a videokártyák és a monitorok gyártását is, és ráadásul a konverziók picit rontják a képmimőséget is.
Ez az eljárás kizárólag azért szükséges még jelenleg is, mert számos videokártya nem rendelkezik csak analóg videó kimenettel. Viszont mára már egyre elterjedtebbek a digitális jelkimenettel is rendelkező videokártyák, amely kimenetek közül jelenleg a DVI a legnépszerűbb.
A DVI tisztán digitális videó kimenet, és tökéletesen alkalmas bármilyen TFT monitor vezérlésére. Ha tehetjük, akkor ilyen csatlakozóval ellátott videokártyát és monitort vásároljunk, mert így a jelek konverzió (és torzítás) mentesen juthatnak el a számítógépből a monitorba.
Ki a hibás? (És mennyire???)
Ha TFT monitort vásárolunk, akkor jobban tesszük, ha olyan helyet keresünk, ahol ki lehet próbálni a készüléket a megvásárlás előtt. Ugyanis a TFT monitorok gyártása (mint annyi más) sem tökéletes. Az esetlegesen (igazán ritkán) előforduló elektronikai hibák helyett érdemes egy fontosabb dologra figyelnünk. A folyadékkristály-réteg állapotára!
Sajnos a folyadékkristály olyan anyag, amit jelenleg tökéletesen vezérlő technikával még nem rendelkezünk, ebből adódóan előfordulhatnak különféle képponthibák. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a kijelzőn lehetnek folyamatosan fekete vagy fehér, vagy színes (kék, zöld vagy vörös) képpontok, függetlenül a kijelző pillanatnyi tartalmától.
Az LCD monitorokra vonatkozó, 2001-ben frissített, ISO 13406-2 szabvány meghatározza a folyadékkristályos kijelzők képének számos jellemzőjét, mint a fényerő, kontraszt, tükröződés, színek, vibrálás és a - számunkra most fontos - hibás képpontok (pixelek) száma.
A szabvány 4 minőségi szintet különböztet meg, a legjobb első osztálytól a legkevésbé szigorú negyedik osztályig. Az első osztállyal van a legkönnyebb dolgunk, hiszen az semmilyen pixelhibát nem engedélyez, tehát már az első feltűnésekor cseréltethetjük kijelzőnket.
Sajnos a ma forgalomban lévő TFT monitorok többsége a második osztályba tartozik.
A szabványban csoportonként pontosan rögzítve van, hogy egy adott területre hány hibás pixel eshet maximum, és ha ezt a számot túllépi az eset, akkor a monitor hibásnak minősül.
Amikor TFT monitort vásárolunk érdemes utána néznünk ennek a ténynek is a kiszemelt gyártó honlapján vagy szervizében, ugyanis számos gyártó eltér a szabvány ajánlásától. Például van olyan gyártó, aki egyetlen hibás pixel esetén is cseréli a kijelzőt.
Szumma, szummárum
Végül lássunk egy kis összehasonlítást a CRT és az LCD kijelzők között:
Fogyasztás: LCD: 25-40 W, CRT: 100-160 W
Fényerő: LCD: 250 cd/nm, CRT: 100 cd/nm; az LCD háttérvilágítását sokáig lehet fokozni, de a CRT-nél a foszforrétegből kell kicsalni a fényenergiát.
Felbontás: míg az LCD csak a tényleges fizikai felbontásán ad élvezhető képet, addig a CRT lényegesen szabadabban állítható (különbség ott is van, de elhanyagolható).
Konvergencia, geometria, fókusz: egyértelmű az LCD hibátlansága a CRT-hez képest.
Kontraszt: LCD: max. 500:1, CRT: 750:1; világosságállításban ("gamma") sokkal jobbak a CRT-k jelenleg, grafikai munkákkal lehetnek problémák LCD-n.
Színhűség: LCD: max. 250000 szín, CRT: gyakorlatilag korlátlan. Az LCD-kben sokkal nehezebb pontosan forgatni a kristályokat, mint a CRT-kben pontosan szabályozni az elektronáram amplitúdóját. Szintén érv a CRT mellett a grafikai alkalmazásokban.
Képfrissítés: LCD: max. 75 kép/mp, CRT: >100 kép/mp; tehát a CRT jóval több különböző képet tud megjeleníteni másodpercenként, azonban míg a CRT-n minden kép után kvázi törlődik a teljes képernyő, az LCD-n csak az a kristály forog, amelyiken változtatni kell, tehát kevesebb a kép ugyan másodpercenként, de semmilyen villogást nem tapasztalhatunk: kevésbé rontja tehát a szemet.
Sugárzás: LCD: gyakorlatilag semmi, CRT: TCO'99, stb.-nek megfelelően, de van.
Helyigény, súly: Itt is egyértelműen az LCD irányába billen a mérleg.
Forrás:http://mindworks.hu/cikkek/lapos_vilag_1 |
AJÁNLOM AZ OLDALT
